ÉrdLeMKE

Beszámoló

Ma lezajlott a megemlékező ünnepség az érdi "mohácsi" emlékműnél. Dózsa Lajos nagyon jó beszédet mondott, megemlékezett természetesen a csatáról, de a legújabb kutatási eredményekről is. Szót ejtett arról, hogy a diadalmas nándorfehérvári csata és a mohácsi események között eltelt 70 év milyen mozgalmas volt, egyben dicsőséges is, hiszen Európa egyik meghatározó országa voltunk, gondoljunk Mátyás uralkodására! És aztán bekövetkezett Mohács! Ahol megmutatkozott a szomorú végeredmény ellenére az összefogás is, a különböző népek (nemcsak a lengyelek) küldtek katonákat II. Lajos segítségére.
Köszönöm Lajosnak! Ahogy köszönöm Baka Györgyinek is a szép versmondást!
És minden jelenlévőnek (mintegy 30-35 fő) a megjelenést! Most ugyan nem volt annyira meleg, de a szúnyogokkal meg kellett küzdenünk. (Úgy tűnik, mindig van valamilyen akadálya gondtalan együttlétnek.)
Egyesületünk nevében két legfiatalabb tagunk koszorúzott, Vernyik Anett és Jenei Zsófi. (Bár ez így nem igaz, mert van fiatalabb tagunk is, Anett huga is most lépett be a szervezetbe,)
Az önkormányzatot két testületi tag, Csornainé Romhányi Judit és Balla Imre képviselte, mindketten a művelődési bizottság tagjai, évek óta jelen vannak ezen az eseményen, örülök neki. (A vezetőség éppen Szászrégenben, erdélyi testvérvárosunkban van.) És eljött Szilasi László, az emléktábla készítóje, állandó "karbantartója" is. Volt néhány érdi lokálpatrióta, nem mindenkit ismerhetek, de Süle Zsoltot, Fajkusz Józsefet igen. És a régi, de már nem tagjainkat is jó volt látni.
És természetesen köszönöm a szentmise celebrálását az atyának, aki most nem Mojzer György atya volt. Átadta egy fiatalembernek a lehetőséget, a nevét sajnos nem tudom.
Szép volt az ünnepség, szép volt a koszorú, szépek voltak a virágok, amiket hoztak a résztvevők. Jó volt látni az összetartást, ami most megmutatkozott a tagok között. Politikamentesen, csak a történelmi tényekre alapozva.
Bazsóné Megyes Klára elnök