Beszámoló
Az április 14-én óbudán a katyni áldozatokról szóló megemlékezésen Csizmásné Judit és Podlussány Erzsébet képviselte az egyesületünket:
Az idei, katinyi mártírokra történt megemlékezésre zuhogó esőben került sor Budapest III. kerületében, a Katinyi mártírok parkjában, amelyen Egyesületünket Csizmásné Varga Judittal én képviseltem.
1940 tavaszán Katinyban, Mednojében és Harkivben 22 ezer fogságba került lengyel katonatisztet végeztek ki Sztálin parancsára, akik között két magyar származású ember is volt: Korompay Emánuel Aladár, a Varsói Egyetem rektora, a lengyel hadsereg tartalékos századosa és Oskar Rudolf Kuehnel hivatásos tüzér tiszt.
Már 1943-ban felfedezték a katinyi erdőben a tömegsírokat a megszálló németek, de a háborút követő évtizedeken keresztül Lengyelországban tilos volt ennek még az említése is. Én is csak később hallottam ezekről az eseményekről, amikor 1988-ban, halottak napján ellátogattam Lengyelország nemzeti sírkertjébe, a Powazki temetőbe. Több terjedelmes, nagy fa tövében rengeteg mécsest találtam, s mindössze egy-egy „Katyn” feliratot. Akkor kezdtem érdeklődni, mit is jelent ez az egy szó.
A megható ünnepségen Óbuda-Békásmegyer polgármestere, dr. Kiss László és Óbuda-Békásmegyer testvérvárosának, Varsó Bemowo kerületének polgármestere, Urszula Anna Kierzkowska mondtak ünnepi beszédet, majd levéltöredékek hangzottak el egy – később áldozatul esett tartalékos tiszt és neje levelezéséből ezúttal lengyel nyelven.
Ezt követően került sor a számtalan koszorú elhelyezésére, majd az emlékfalnál mindenki egy-egy rózsaszálat helyezett el emlékezésül a mártírokra. Az emlékezők között volt – az egyesületi tagjaink részéről ismert – dr. Sutarski Konrad is, aki az emlékműnél saját édesapjára emlékezhetett, akit ő is hiába várt vissza.
Podlussány Erzsébet