ÉrdLeMKE

Beszámoló

Beszámoló az Eger környéki tanulmányútról
2021. 06. 19-20.
Az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület 2021. 06. 19-én reggel 6 órakor Érdről
busszal indult útnak Gyöngyöspata felé. Itt meglátogattuk a Kisboldogasszony templomot. A
jelenleg álló templom gótikus megjelenésű, melyet a XIV. században emeltek, egy korábbi
helyére épült (Szent Péter-templom) mert az a tatárjárás idején megsemmisült. A templomban
Molnár Károly fogadott minket és osztott meg információkat a településről és a templomról.
Gyöngyöspata település Pata nevét viseli. Anonymus megírta, hogy „Árpád vezér a
Mátra erdejében nagy földet adott Ednek és Edömérnek, ahol később unokájuk Pata várat
épített”. Ez után pedig az Abák birtokolták. Szőlő már a honfoglalás idején is volt itt. Pata körül
eredetileg 12 szolgáló település volt, ebből ma csak 7 található meg (pl: Szűcsi, Jobbágyi << itt
királyi jobbágyokra gondoljuk, akik katonai szolgálatot láttak el>>). 1010-ben megalapította
Szent István a patai főesperességet, majd a századfordulón román kori tornyot kapott. A
tatárjáráskor azonban lerombolták. Nekcsei Demeter, a tárnokmester, ekkor kapta meg II.
András királytól többek között Pata egynegyed részét, amely korábban a várispánság birtoka
volt. A megmaradt freskó részletek az 1330-as évekből származnak Hertul mester készítette
őket. A Nekcsei-Biblia Nekcsei Demeter azonos nevű unokájához köthető, aki Károly Róbert
idejében élt. Borítóján Nekcsei Demeter és felesége Garai Katalin látható. Az eredeti változata
jelenleg Washington DC-ben található a Kongresszusi Könyvtárban, ahova árveréseken
keresztül került. De a másolata fordítással megtekinthető a templomban. 1410–1415 között a
déli oldalon történt bővítés, a kis ablakokat is ekkor faragták ki, amiket ha jól megnézünk, nem
találunk két egyformát. 1459–60 között a husziták elfoglalták a templomot és ekkor alakultak
ki a végleges gótikus jegyek, illetve a település mezővárosi rangot kapott. 1544-ben Patát
elfoglalták. 1610-ben beszakadt a zsindely és az eredeti szárnyas oltár is eltört, e helyett 1610–
53 között készült a ma is látható és egyedülálló Jessze-oltár, mely lengyel művészek munkája.
A 8 méter magas oltár hársfából készült és aranyozott a borítása. Jézus családfáját szemlélteti,
a Jessze, azaz Dávid király apja, oldalából kinövő fa ágai, a leszármazottakon keresztül
elvezetnek Máriához és a gyermek Jézushoz, az ágak által körülölelt festmény pedig Mária
születését ábrázolja. Az oltáron fekvő Jessze törzséből fa sarjad, ágain bibliai királyok próféták
– köztük Dávid, akinek a kezében hárfa látható és vele szemben Salamon, Dávid mellett Akház
király, aki egyedül néz más irányba, mivel ő nem volt kedvelt király – dús aranyozású, festett
szobrai fölött koronás Mária trónol, karján a kisdeddel. Középen egy festmény látható, ami
Mária születését ábrázolja, mely 1750 körül készült, e körül a fán szövegrészlet fut az Énekek
énekéből. Az oltártól balra Pasztafórium látható, jobbra pedig egy XV. századi keresztelőkút,
mögötte pedig egy XIII. századi Fájdalmas Mária szobor, melynek különlegessége, hogy
szemből nézve aránytalan, mivel földi létünk során nem nyer értelmet a szenvedés, de
felülnézetből arányos. A mellékoltár a szentháromságot és az utolsó ítéletet ábrázolja. A
bejáratnál pedig Anno 1413 olvasható, amit ne olvassunk félre 1613-nak, mert I. Mátyás
korában a 4-et fél 8-nak írták. A templom utolsó átalakítása 1968–82 között zajlott. Ekkor az
eredeti barokk orgonát eltávolították és helyére egy modern került. A háttérben halkan
hallhattuk a patai graduádét, melyet a XVI. században írtak. Ebben a kódexben több gregorián
és magyar nyelvű ének is fennmaradt.
A templom körüljárása után indultunk tovább busszal, út közben érintettük Abasárt és
Markazt. Abasár Aba Sámuelről kapta a nevét, aki 1040–1044 között volt magyar király. De
még ispánként a mai Abasáron építette az első udvarházát, jelenleg ásatások folynak itt.
Eredetileg a feldebrői templomba temették el, de később idehozták. Illetve itt található a Szent
János kápolna. Markaz pedig állítólag Aba Sámuel Márk nevű unokatestvéréről kapta a nevét
és itt található az ország legnagyobb szent korona emlékműve.
Megálltunk a kisnánai várnál. A vár előtt, szlovák tájház bemutatja az 1710 után
idetelepített szlovákság mindennapjait, illetve itt található a vár pénztára. A vár romjai között
körülnéztük és megtekintettünk egy 12 perces kisfilmet a vár történetéről. A vár története az
Aba nemzetségig nyúlik vissza, akiknek leszármazottjai a Kompolti család. A vár első
építménye egy rotunda volt és e körül helyezkedett el a falu temetője majd kicsit távolabb, a
falu. A Kompolti család 1342-től már magas társadalmi tisztségeket töltött be (udvari lovag,
majd hevesi, később gyömöri ispán). Ekkor épült fel az első nemesi udvarház, amelynek
felújított maradványában tekintettük meg a kisfilmet. A XV. század első felében leégett a
templom. Ennek helyébe egy gótikus templomot építettek. Ide temették el Kompolti Lászlót,
akinek a sírkövét láthattuk. Ezek mellé még épült egy újabb udvarház és palánkkerítéssel lett
körbekerítve, ami kastéllyá fejlesztette az udvarházakat és a templomot. Az 1440-es évektől a
volt husziták rablóbandáinak kivédédére kőből épült kaputorony került (ezen a felújított fahídon
sétáltunk be a várba) és kőből épült fallal vették körül a védművet. Hunyadi Mátyás idejében
pedig egy belső fallal is ellátták a várat. A Kompolti család 1510-ben férfiágon kihalt és a várat
a Huti Ország család vette és alakította át. Azonban 1542-ben, mikor a várat eladták Csulai
Máté Lászlónak, aki rablólovag volt és innen indított akciókat, a budai pasa szétlövette a várat
ágyúkkal. Ez után egyik birtokosa sem építette újjá 1940-41-ig, teljesen pedig 2011 óta
látogatható.
Délután megérkeztünk Egerbe, ahol Jadwiga Florianska fogadott és vezetett minket
körbe. Az egri várban Adam Czahrowski (1565–1599) emléktáblájánál nem tudtunk koszorúzni
a renoválások miatt, de megemlékeztünk a költőről, aki a török elleni harcok éveiben a várban
szolgált (Balassi Bálint kortársa, a várban hadnagyként szolgált). De a lengyel menekültek,
tisztek és katonák emlékére állított emléktáblánál ünnepélyesen koszorúztunk, elénekeltük a
magyar és a lengyel himnuszt. A tábla azért került ide, mert a vasútállomásról Egerbe is kerültek
lengyel menekültek, akik nehéz körülmények között próbáltak túlélni. Főleg tisztek voltak, akik
később Jugoszlávián keresztül jutottak el Franciaországba, vagy Angliába, hogy harcoljanak.
Azonban a németek elől még nem voltak biztonságban, mert Budapesten minden lengyel
címéről tudtak. Egerből el akarták szállítani őket a Dunántúlra, amit sokan nem vállaltak
önként. Ezt követően történt Eger bombázása, majd a lengyeleknek továbbra is bujkálniuk
kellett, mert vagy az azonnali halál, vagy a munkatábor várt rájuk. A háború után a lengyelek
többségét szervezetten szállították vissza Lengyelországba.
Ez után lehetett választani, hogy valaki pihen, vagy Jadwigával tart. Aki
idegenvezetőnkkel tartott, körülnézhetett, milyen kilátás nyílik a várból a városra. Látható innen
a Líceum, a Minorita templom, a Városháza, a Bazilika, a Dobó tér, az Eger patak, a Szent
Bernát templom, és a minaret is. Megnéztük a legelső egri templom romjait, mely az első török
támadások idején az itt elrejtett puskapor miatt felrobbant. Ezután tiszteletünket tettük Gárdonyi
Géza sírjánál, ahol, ahogy a felirat is állítja „csak a teste” található, mert a lelke regényeiben
tovább él. Megnéztük a Rotundát, ami szintén egy korai templom romja, ahol az első keresztény
egriek imádkoztak.
Utunk a Minorita templomba vitt, melynek főoltárképén Szent Antal látomását látjuk
Szűz Máriáról a kis Jézussal, illetve a mennyezeti freskók is az ő életképeit mutatják be, így
egyértelmű, hogy Páduai Szent Antal tiszteletére lett felszentelve a barokk templom 1711-ben.
A templomban található Szent Hedvig gyűrűsujj ereklyéje Árpád-házi Szent Kinga és Boldog
Jolán ereklyéi mellett és Szent Kinga sószobra, ahova el is helyeztük a második koszorút. Ezt
követően elsétáltunk az Érsek utca 3. alatt található lengyel gimnázium volt épületéhez, mely
1940–44-ig működött. A II. világháborúban rengeteg gyerek és család menekült
Magyarországra, ezért meg kellett oldani a gyerekek taníttatását is, ami nem volt egyszerű,
mivel tanár se volt elég, a tankönyvet pedig csak Lengyelországból lehetett beszerezni. A
líceum és gimnázium nem működött sokáig, ahogy az országban más helyen sem, mivel a
lengyelek mozgásban voltak, illetve a diákok érettségit, csak Balatonbogláron tehettek. Tovább
sétáltunk az egri Líceum épületéhez, amely ma az Eszterházy Károly Egyetem épülete. A
Megyeházánál megnéztük a rokokó stílusban készült Fazola-kapukat, melyeket Fazola Henrik
1758–61 között készített. Az épület homlokzatán és a kapukon ugyanaz a három címer látható.
Szemben található a Nagypréposti palota épülete, mely helyet ad a városi és a megyei
könyvtárnak is. Azonban belépés előtt még elhelyeztük a harmadik koszorút az épület falán
található emléktábla alá, mely az 1849. február 26-i eseményeknek állít emléket. Nevezetesen
itt látta vendégül Lévay Sándor Dembinski Henriket, Görgey Artúrt illetve Molnár Nándort és
Bayer Józsefet, majd innen siettek a kápolnai csatához az ágyúdörgés hangját követően. A
koszorúzás után a könyvtárban hűsítő limonádéval kínáltak bennünket a könyvtár dolgozói.
A délután folyamán 16 óra környékén elfoglaltuk a szálláshelyünket a Wigner
kollégiumban, majd vacsorára és borkóstolóra átmentünk busszal a Szépasszonyvölgybe a Sike
pincészethez. Az este jó hangulatban telt, majd nyugovóra tért a társaság.
Másnap a kollégiumi reggeli elköltése után a lengyel katonák sírjához mentünk a
temetőbe, ahol Jadwiga és férje Rittenbacher Ödön mesélt nekünk a lengyel katonákról és sírjuk
rendberakásáról, melyet magyar és lengyel zászlós szalagokkal tettünk ünnepélyessé.
Elénekeltük a magyar és lengyel himnuszt. 10 órától választható program keretében részt
lehetett venni a Bazilikában a misén illetve fel lehetett deríteni a várost. Aki az utóbbit
választotta beülhetett egy cukrászdába, vagy megnézhette a vásári forgatagot, vagy
megnézhette az Országzászló emlékművet, ami a Bazilikánál található és Trianonnak állít
emlékművet az elcsatolt országrészeket ábrázolva négy oszloppal, melyek a négy elcsatolt
területnek állít méltó emléket.
Ez után látogattuk meg a Gárdonyi-házat, amely az egri sánc tetején helyezkedik el. A
házat Gárdonyi Géza 1897-ben vásárolta és 1922-es haláláig itt élt. Itt írta az Egri csillagok
című regényét, de az írás mellett foglalkozott versírással, festészettel, zenével és természettel.
Gárdonyi idejében a ház körül nem volt beépítve és a kert is sokkal nagyobb volt. A házba
belépve balra találjuk az író hálószobáját, jobbra pedig a dolgozót, melynek sajátossága a
tetőablak, mely pontosan oda ad fényt, ahol a dolgozóasztal áll a Shakespeare-t ábrázoló
tintatartóval. A házban volt még az író 10 000 kötetes könyvtára, amiből mára csak 4000 kötet
maradt meg. Az épület 1952 óta múzeum, mely mögött a kertben Somogyi Árpád által készített
Gárdonyit ábrázoló szobra található, ami a vár felé néz.
Eger után Noszvajra indultunk a De la Motte kastélyba. A kastély 1774–78 között épült
késő barokk stílusban. Építtetője bárd Szepessy Sámuel, noszvaji földbirtokos volt. Szepessy
Sámuel eladósodott és a kastélyt eladni kényszerült báró Vécsey Annának. Vécsey Anna, a
néhai Almássy Antal özvegye, ekkor már gróf Antoine de la Motte francia ezredes felesége
volt. A kastély végső befejezése és díszítése már az ő nevükhöz köthető, de a kovácsoltvas
főkapu kőoszlopain még az Almássy család címerét, az unikornist láthatjuk. A kastély 1869-ig
az Almássy örökösöké volt. Ezután vette meg Steinhauser István, aki később nászajándékba
adta Berta nevű lányának és jövendőbelijének, Gallasy Gyulának. Ők addig laktak a kastélyban,
mig 1902-ben el nem készült uradalmuk, a Berta-major vagy Gallasy-kastély. A II. világháború
után a kastély ingóságainak egy részét széthurcolták, az épületet pedig a helyi
termelőszövetkezet vette használatba. 1956-ban a Kisiparosok Országos Szövetsége üdülő
céljára megszerezte a kastélyt. Tataroztatták a falakat, átalakításokat végeztek és kijavíttatták a
freskókat is. 1972-ben Heves Megye Tanácsa vette át az épületet. Ekkor került sor egy újabb
felújításra és a freskók szakszerűbb restaurálásra. A kastély mellett oktatási intézet épült, ebből
lett a jelenlegi Tündérkert Hotel. A kastély a késő barokk stílusú, melyre alapvetően jellemző a
szimmetria és az illúziókeltés. Az előkertből fölvezető szűkülő lépcsősor nagyobbnak mutatja
a főépületet. Ugyanezt az illúziókeltést szerették volna eléri az építők azzal, hogy a
melléképületeket, amelyek régen a cselédlakok voltak, a főépülettel nem párhuzamosan
helyezték el. A kastély freskóinak és bútorainak megcsodálása után a várkertben sétát lehetett
tenni, illetve társalogni.
Következő uticélunk a Török kori barlanglakások voltak, melyeket a Bükk alján vulkáni
eredetű riolittufa dombságokban alakították ki. Valószínűsíthető, hogy a török seregben
szolgáló kappadókiaiak hozták magukkal a tudást ide és adták át az itt lakóknak. Az itteni
lakásokban többnyire zsellérek laktak, akik úgy faragták vagy faragtatták ki a lakásokat, hogy
abból építőkövek is lettek. A lakások többségét a hetvenes években hagyták el. Az itteni
barlanglakásoknak van egy különleges ún. pentaton obscurája vagy hangfülkéje, ahol
hangmasszázst lehet tapasztalni a megfelelő frekvencián. Jelenleg turista látványosság mellett
művészeti köszpont is, mely keleten ismertebb, mint hazánkban.
A hűs barlanglakások után elgyalogoltunk a Gazdaházig, ahol felfrissülés és beszélgetés
után langallót és túrós batyut kaptunk helyi két szorgos asszonytól. A jóllakott társaság ez után
hazafelé vette az irányt élményekkel gazdagodva.
Vernyik Anett
Érd, 2021. 06. 22. Vernyik Anett