2012. január A 2004 óta működő Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület immár három éve, 2009 óta szervez olyan magyarországi utakat, melyek során fölkeressük azokat a helyeket, amelyek kötődnek a lengyel magyar kapcsolatokhoz és valamiképpen emlékhelynek számítanak.
 
Mindhárom út elsősorban az 1939-ben a németek (és szovjetek) elől Magyarországon menedéket találó mintegy 200 ezernyi lengyel katonának szállást adó táborok helyszínére vezetett.
 
Két évvel ezelőtt Siklóson a siklósi várban levő lengyel menekülttáborban menedéket találó katonatisztekre emlékeztünk. Ugyanekkor voltunk Mohácson, ahol megemlékeztünk azokról a lengyel katonákról, akik – egyébként Érden csatlakozva II. Lajos seregéhez – hősi halált haltak a mohácsi csatatéren.
 
A második kirándulásunk elődleges célpontja Sárvár volt, itt talán egy egyik legnagyobb tábor volt annak idején.
 
A harmadik, 2011 júliusában lezajlott programunk Komáromba vezetett, ahol a Monostori Erődben is volt egy tábor – gyakorlatilag itt történt a katonák elosztása a különböző táborhelyek között. Ezen az úton koszorút helyeztünk el Győrben a Lengyel-Magyar Barátság Szobránál, illetve a különböző, győri, komáromi lengyel emléktábláknál.
 
Mindhárom kétnapos út programokban gazdag volt, hiszen fölkerestük az útba eső látnivalókat, kiemelten és elsősorban az Árpád-kori emlékeket. Szekszárdon az I. Béla király alapította bencés apátság romjait, Jákon és Lébényben, valamint Pannonhalmán a kora középkori templomokat néztük meg. Nem hagytuk ki a várakat sem: Siklós, Sárvár, Csesznek, Veszprém vára, a komáromi erőd esett az utunkba.
 
Zircen, Pannonhalmán régi könyvtárakat, Veszprémben az új megyei könyvtárat tekintettük meg, Sárváron a várban működő könyvtár munkatársai vártak bennünket szeretettel.
 
Megnéztünk múzeumokat. A mohácsi busómúzeumot, a siklósi vármúzeumot, a villányi bormúzeumot, Szekszárdon a Babits-múzeumot, a második úton a sárvári Nádasdy-múzeumot, a zirci Bakony-múzeumot, a harmadikon a komáromi kenyérmúzeumot, a monostori erődöt tekintettük meg.
 
Sietősen vagy kevésbé sietősen, de megnéztük Szekszárdot, Mohácsot, Bólyt, Villányt, Veszprémet, Szombathely, Győr városát, Észak-Komáromot (Szlovákia-Felvidék). Ez utóbbi kettő az utolsó utunkhoz kapcsolódik, ezért frissebbek az itteni élmények. Győrben a karmelita templomot, a Bazilikát, a püspökvárat, az Apor Vilmos kiállítást néztük meg, de a belváros nevezetességeivel, az irigylésre méltó, pezsgő játékos élettel is megismerkedtünk. A pannonhalmi apátság minden, turista által látogatható zegzugát bejártuk. Észak-Komárom (Komárno) sokak számára ismerős, de kevesen nézik meg igazán a városka nevezetességeit. Cuth Csaba, fiatal városi önkormányzati képviselő vezetésével ismerkedtünk meg Jókai, Klapka, Lehár Ferenc városával.
 
Aludtunk 6-10 személyes szobákban a horvát határ mentén (szúnyog-erdővel körülvéve), 2-4 személyes kollégiumi szobákban, utoljára pedig egy győrújbaráti gyermektáborban, 8 személyes faházakban. És mindenütt jól éreztük magunkat! Ettünk mások által készített bográcsos pörkölteket este, ebédre pedig mindig éttermi eledelt rendeltünk.
 
Könyvtárosként nagyon jó érzés, hogy mindenütt számíthatok a kollégákra! A veszprémi könyvtárban időhiány miatt leginkább csak a mosdót vettük igénybe, de ez sem volt probléma! A sárvári könyvtárban az igazgató föláldozva a szombat délelőttjét vezetett bennünket körbe a várban, a győri megyei könyvtár igazgatója – Dr. Horváth József – pedig, szintén föláldozva a szabadnapját, szakszerű, jó hangulatú városnézés keretében mutatta be nekünk Győrt, a vizek és a találkozások városát. A komáromi erőd igazgatója, Dr. Varga István vette a fáradságot, hogy lefordíttatta a lengyel emléktábla körüli megemlékezéseket, és kiadvány formájában átadta nekünk. És a tábla koszorúzásánál megtisztelt bennünket a jelenlétével és beszédével.
 
Azt gondolom, ezek az utak szellemi épülésünkre szolgáltak, de emellett arra is jók, hogy emberi kapcsolatainkat bővítsük, gazdagítsuk!
 
Egyesületünk, az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület ezt a gondolatot vallja és ez ügyben továbbra is tevékenykedni fog.
 
Bazsóné Megyes Klára