Érdi
Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület
2030 Érd, Hivatalnok utca 14.
Polsko-Węgierskie Stowarzyszenie Kulturalne
w Érd
+36 70 6021953

2015. november 27.
Lengyel emlékhelyek nyomában - Magyarországon és Felvidéken
Egyesületünk 2009 óta szervez olyan magyarországi utakat, melyek során fölkeressük azokat a helyeket, amelyek kötődnek a lengyel magyar kapcsolatokhoz és valamiképpen emlékhelynek számítanak.
Az első három utunkról már olvashattak.
Az azóta eltelt időben még részt vettünk újabb három tanulmányúton, ezzel tulajdonképpen a magyarországi menekülttáborok nagy részét érintettük. Hiszen útjaink során elsősorban az 1939-ben a németek (és szovjetek) elől Magyarországon menedéket találó több mint 100 ezernyi lengyel katonának és civilnek szállást adó táborok helyszínére vezetett.
Ez az írás a 2012-2015 közötti utazásokról ad számot.
 
2012-ben Zalába vezetett az út: Zalabérben a hajdani kastélyban, Zalaszentgróton a szállóban kaptak menedéket a lengyelek. Mindkét helyen koszorúztunk, Zalabérben szentmisét is celebráltak a lengyelek emlékére. Említsük meg Vikár Tibor nevét, aki helytörténészként vezetett bennünket, tőle sokat megtudtunk a helyi történésekről. Ugyanekkor találkoztunk Cséby Géza polonistával, költővel és Rakos Erzsébettel, mindketten a menekült lengyelek leszármazottjai. Útközben megálltunk a balatonszentgyörgyi autóbuszbaleset keresztjénél, ahol imádkoztunk a baleset lengyel áldozatainak lelki üdvéért. De voltunk Somogyváron is a félig lengyel Szent László által alapított kolostornál.
 
2013. évi utunk arra a vidékre vezetett, ahol a menekültek legelőször érkeztek az akkori Magyarország területére: hiszen 1939-ben már létrejött a közös lengyel-magyar határ, és Kárpátalján, a Bodrogközben tudtak idegen állam érintése nélkül Magyarországra jönni. A ma Szlovákiához tartozó Királyhelmecen a háromnyelvű táblánál énekeltük el a lengyel és a magyar himnuszt. Borsiban arra a Rákóczira emlékeztünk, akit Lengyelország (pl. Jaroslaw) befogadott, akinek abban a városban nagy kultusza van. (Ennek mi is részesei voltunk nem egyszer, pl. 2011-ben.) Egyébként itt az emlékhely felújítására végzett adománygyűjtésünk eredményét is átadtuk a helyieknek. Sárospatakon is fölidéztük a lengyel kapcsolatokat, melynek fontos része volt a tokaji bor kereskedelme. Kiemelhetjük a krosnói, de eredetileg skót Portiust, akinek nevét ma egy kereskedőház őrzi. (És akiről a krosnói utazásunk során sok szó esett!) Mádon is voltak lengyel menekültek, többek között Karol Malczyk festőművész is itt lelt menedékre. A katolikus templom freskóit (mint ahogy a kőbányai lengyel templom képeit is) ő festette.
 
2015-ben a Dunakanyart és az Ipolymentét céloztuk meg. Itt nagyon sok településen éltek lengyelek, nem is tudtunk mindenhol megállni. Vácott főleg zsidó lengyel gyerekek kaptak menedéket, persze álcázva! Azt gondolom, ennek a jelentőségét mindenki átérzi…. Ugyanitt persze megemlékeztünk Szent Hedvigről, a Dunakanyar védőszentjéről, a lengyelek királynőjéről is. Márianosztrán a pálosokra, Nagy Lajos (közös) királyunkra és ismételten Szent Hedvigre emlékeztünk. Az Ipolymentén az 1939-től már jelentőségüket vesztett határőrlaktanyákban kaptak helyet a lengyelek, így Vámosmikolán is. Itt külön megemlékeztünk Stolarski úrról, aki innen vitt feleséget, és akinek lánya G. Lubczyk nagykövet úrral (férjével) kutatja a menekültek történetét, teszi közzé a dokumentumokat ebben a témában. Párkányban Dániel Erzsébet kalauzolt bennünket: az ő és társai erőfeszítéseinek köszönhető az 1683. évi párkányi csata hősei, kiemelten Sobieski emlékére felállított szobor és emlékpark. Itt kapott helyet a menekültekre emlékező kő, de a szmolenszki katasztrófában elhunytakra is gondoltak. Esztergomban is megkoszorúztuk a Sobieski-emlékművet, de fejet hajtottunk a Balassi-táblánál is. Etter Jenő, volt polgármester is mentette a menekülteket, az ő emléktábláját tulajdonképpen véletlenül találtuk meg. (Megemlékező táblácskánkat másnap egy köszönő levél „jutalmazta” a család részéről a facebook-on.) Dömösön a templom oldalában lévő emléktáblánál mondtunk el egy imát a lengyel menekültekért. A románkori altemplom I. Bélához köthető, aki annak idején Lengyelországban kapott menedéket, feleséget is onnan hozott magával. Leányfalun az alpolgármester és Bedő Szilvia helytörténész könyvtáros mesélt az itt menedéket kapó lengyelekről. Itt a Szent Anna templomban helyeztük el a koszorúnkat.
 
Mindhárom kétnapos út más programokban is gazdag volt, hiszen fölkerestük az útba eső egyéb látnivalókat is. Most sem maradtak ki a várak: Sárospatak, Borsi, Esztergom, a váci vár maradványa. Voltunk könyvtárban is: a királyhelmeci könyvárnak több doboznyi könyvet vittünk különböző adományokból. A sátoraljaújhelyi és leányfalui könyvtárra is vetettünk egy pillantást.
Gondoltunk az irodalomra, Berzsenyi Dánielre (Nikla), Mécs Lászlóra (Királyhelmec), Kazinczy Ferencre (Sátoraljaújhely-Széphalom), Balassi Bálintra (Esztergom). Meglátogattunk múzeumokat: útba esett a niklai Berzsenyi- kúria, a kehidai Deák-múzeum, az egerszegi skanzen, a sárospataki vármúzeum, a borsi Rákóczi-kastély, a széphalmi emlékhely,a mádi zsinagóga, a nagybörzsönyi Árpád-kori templom, a márianosztrai templom, az esztergomi vármúzeum, a bazilika, a dömösi altemplom.
 
Sietősen vagy kevésbé sietősen, de megnéztük Zalaszentgrótot, Zalabért, Sárospatakot, Királyhelmecet, Sátoraljaújhelyet, Mádot, Vác központját, a Duna-partot, sétáltunk Párkányban, Esztergomban.
Minden alkalommal részt vettünk szentmisén, Zalabérben, Sárospatakon, az esztergomi bazilikában.
Említsük meg, hogy a Kis-Balatonnál is megálltunk egy kis sétára, tehát a természet sem maradt ki!
Aludtunk kollégiumban és panzióban, ettünk étteremben és még a mádi pap is kiváló babgulyással vendégül látott bennünket, de ne felejtsük el a zalabéri Kiss János atyát sem, aki remek zalai borával és pálinkájával a hazafelé tartó útra is fölkészített bennünket.
Könyvtárosként megint sok segítséget kaptunk a kollégáktól: a Zala Megyei Könyvtár igazgatója, Kiss Gábor „fölvezetésével” mentünk Kehidára, ő mutatta be a Deák-kúriát és a Göcseji Skanzent is. A királyhelmeci kollégák is vendégül láttak bennünket, a felvidéki tokaji bort kóstoltatták meg velünk. A sátoraljaújhelyi könyvtárvezető szintén a szabadnapját áldozta fel, mikor bemutatta a városát. A sárospataki könyvtárigazgató szerezte a szállást, intézte a vacsoránkat, a párkány igazgató hozott össze bennünket Dániel Erzsébettel, a leányfalui Bedő Szilvia helytörténészként mutatta be települését az alpolgármesterével együtt.
 
Azt gondolom, ezek az utak szellemi épülésünkre, történelmi, irodalmi ismereteink gyarapítására szolgálnak, de emellett arra is jók, hogy emberi kapcsolatainkat bővítsük, gazdagítsuk!
Útjainkat folytatni fogjuk: egyrészt vannak még számunkra föltáratlan területek a menekülttáborok vonatkozásában, másrészt az egyéb lengyel kapcsolódási pontokat, helyeket is megkereshetjük.
 
Bazsóné Megyes Klára